ta és forgatókönyv nélkül dolgozik, minden jelenet a fejében
van. Hong Kongban a rendező-képzésnek a vágás is része. Minden rendező
leül és megvágja a filmet. Így egyszerre látja a dolgokat a rendező és
a vágó szemszögéből is. Tehát, mielőtt elkezdi felvenni a jelenetet ő
már látja magában a rendező és a vágó szemével is. Takarékoskodnak a
felvételekkel, nem vesztegetik az időt és anyagot arra, hogy felveszik
ezt meg ezt és a felesleget majd kidobják. Minden, amit felvesznek
felhasználásra kerül, itt nincs az, hogy a felvett 10 percből 1 perc
használható, a többi meg szemétbe kerül. Ha a jelenet előre megvan a
fejedben, pontosan tudod melyik az az 1 perc amit fel akarsz venni.
Sammo fantasztikus ebben. Hihetetlen, ahogy lista nélkül dolgozik, és
azt mondja: "OK, ez a 20-as jelenet - és mivel megpróbálunk időt nyerni
azzal, hogy megváltoztatjuk a berendezést vagy a világítást a
felvételekhez, így a következő jelenet lehet akár a 45-ös is. De hogy
mi történt a két jelenet között, senki sem tudja, csak Sammo. A fejében
van. És szépen összeszedegeti a jeleneteket, amelyek a kettő közé
illenek. Ha nem aznap, akkor másnap, de minden ott van a fejében és
sorba rakja őket."
rekedésem volt Jackie-vel, de épp megsérült a válla egy másik
forgatásnál - gyakran két filmet forgatnak egy időben. A nagy verekedés
Sammo Hung és köztem zajlott. Sammo legenda a Kung Fu filmekben.
Emlékszem, az első forgatási napon - napi 18 órát forgattunk, három és
fél hétig zsinórban, minden nap, a stúdióban sosem volt 40 fok alatt a
hőmérséklet, légkondi nélkül - haldokoltam. Akkoriban nehezebb voltam,
de a három és fél hét alatt 8 kg-t fogytam. A verekedés igazi volt,
teljes testkontaktus, valamennyi arckontaktus, és Sammo Hunggal kell
verekednem... Aki már látta Sammo-t azt hiheti, hogy ez a fickó akkor
sem tudna megmozdulni ha az életéről lenne szó, szóval azt akarta, hogy
lendítsek felé egy széket és majd "hátraszaltót csinálok, talpra
érkezem a földre stb stb". Azt gondoltam, "Na persze". Aztán vagy fél
tucatszor megcsinálta, és engem teljesen lenyűgözött. Ez volt az első
talalkozásom Sammo Hunggal és Jackie Channel. Fogalmam sem volt róla,
hogy ilyen fokú kontaktus lesz. Volt egy jelenet, ahol Sammo képen
töröl. Azt gondoltam, OK, majd csalunk úgy, mint Amerikában, ide rakjuk
a kamerát az ökle meg elhúz az arcom mellett. Nagy tévedés. Egy darab
vattával a fogaim között verekedtem, a kamera ilyen közel volt, én meg
belehajoltam a jó öreg ökölbe, ahogy az állam felé száguld. Úgy értem,
igazából megütött. Vattával a fogaim között kb fél tucatszor fogtam fel
az ütést. Akkoriban minden igazából történt"
érzéseit. Akkoriban rendező volt, ő irányította a
forgatást és a stábot. Megtörtént, hogy a beszélgetés közepén hirtelen
egy hátraszaltót csinált. Hogy miért, sosem jöttem rá. Talán hogy
lenyugtassa magát. Úgy érzem, most sokkal nyugodtabb, magabiztosabb,
nagyon biztos abban, amit csinál."
"Azt akarták, hogy szerepeljek a
filmben, de másféle verekedést akartak mint az előzőben. Megkérdeztem
mi lesz a szerepem, azt mondták egy heroin dílert alakítok. Erre azt
mondtam, OK, meg tudom csinálni, de ördögi, ijesztő szeretnék lenni. De
hogyan? Mélyen ülő szemeim vannak, így azt találtuk ki, hogy
szemceruzával kihúztuk, ami még jobban kiemelte. Azt mondtam nekik, ha
a szemeimre és az arckifejezésemre koncentráltok, nagyon ijesztő
leszek. A verekedéssel nem volt problémánk. Határidőre dolgoztunk, így
Jackie és én a helyszínen aludtunk. Annyira fáradtak voltunk, hogy nem
mentünk vissza a hotelba, hiszen az oda-vissza út majdnem két óra volt.
Úgy döntöttünk, hogy a helyszínen maradunk. Felkeltünk, ettünk valamit,
nyújtoztunk egyet és újra belevágtunk. Ez egy nagysikerü film volt.
ockabout" volt a első komédia amiben játszottam Sammo Hung
rendezésében. Ha valamit nem tudtam, őt utánoztam. Rengeteg mindent nem
tudtam, de a végeredmény egész jó lett. Sammo-tól tanultam, mindent ő
intézett. Rengeteg komikus elemet tett a filmjeibe, hiszen ő maga is
komikus. Az ilyen filmek akkoriban nagyon népszerűek voltak, különösen
a kung fu komédiák, és sokat hoztak a konyhára.
Sammo sok mindenben hatással volt rám. A "Knockabout" után több kung fu
komédiában játszottam. Tulajdonképpen egyáltalán nincs komikusi vénám.
Csak ha egy-egy szereplő bőrébe bújtam, akkor tudtam komédiázni, ami a
való életben nem jellemző rám. Yuen Biao nagyszerű kung fu színész. Ő
és Sammo együtt tanultak a Peking Opera Iskolában. Sammo mindent akkor
tanult meg. Emlékszem, a filmben Yuen és én átvágtunk mindenkit,
megpróbáltunk megélni valahogy. Volt egy jelenet, ahol el akartunk adni
egy családi örökséget, egy gyűrűt. A részletekre már nem emlékszem, de
erre a jelenetre igen.
Akkoriban jó memóriára, agilitásra és kitartásra volt szükség a
filmezéshez. Jelenetenként több mint 10 mozdulatot vettünk fel
egyszerre. Hét mozdulat kevésnek számított. Sammo filmjeiben én gyakran
30 mozdulatsort csináltam. Ha nem emlékeztem mi jön, nem tudtam
folytatni, nem volt idő gondolkodni. Különböző mozdulatsorok jöttek,
1-2-3-4-5-6-7, 7-8-9 aztán 8-9-10. Nagy kitartásra volt szükség,
enélkül én sem bírtam volna. Minden jelenethez más mozdulatsor
tartozott, ismétlés nélkül. Mindre emlékezni kellett. 16-17 mozdulat
gyakori volt jelenetenként. Akkoriban a forgatás nagyon szigorú volt.
Nem csak a mozdulatokra kellett emlékezni, de megfelelő pozíciókra,
szögre is. Ha ettől eltértem, újra kellett kezdeni. Még akkor is, ha a
13. mozdulatnál voltam és a kezem nem megfelelő szögben tartottam,
elölről kezdtem. Sammo, Lau Ka Leung és Yuen Wo Ping akciófilmjei
voltak a legkeményebbek egész filmes karrierem alatt. Ezért tudott
annak idején minden színész kung fuzni.
Sammo filmjei nagyon kemények voltak. Nem vett fel újra jelenetet,
filmre vette a reakciódat. Ha rúgnod kellett, nagyot kellett rúgni,
különben mégegyszer megcsináltatta veled. Azt akarta, olyan erősen
rúgj, ahogy csak tudsz, különben ő rúgott. Híres volt arról, hogy
igazából verekszik. Mikor forgatás után hazafelé vezettem, alig tudtam
a kormányt tartani, annyira remegett a kezem. Néha sírtam a
fáradtságtól. Ebédnél csak bámultam a kajásdobozt és kapkodtam a
levegőt. Mire elkezdtem volna enni, már vissza kellett menni forgatni.
Nem sokat tudtam enni, így akkoriban elég sovány voltam. De tudtam,
hogy mindennek így kell lennie. Nem piskóta volt. Verekedni kellett,
nem csak ücsörögni."