Hong Kong Legends Interjú
Nagyon sok western filmet szeretek, főleg John Wayne-t, aki a
westernfilmek keresztapja. Ezek a filmek egyfajta szabadságot
sugároznak. Az emberek a szabad ég alatt vannak, lovagolnak, sétálnak,
nem úgy mint a nyugati filmek, ahol nagyon korlátozottak és
visszafogottak. Annak idején sok shanghai-i úgy öltözött mint a
nyugatiak, mintha Chicago-ban lennének. A ruházat, a kalap nagyon
hasonló volt. Én nem igazán a nyugatot akartam bemutatni hanem azt,
milyen volt akkoriban Kína. Ez a fajta film nagyon ritka Hong
Kong-ban, kicsi a közönsége. Azt hitték westernt csináltam, pedig nem
az volt. A puncho kivételével, amit úgy viseltek mint a western
filmeken, minden nagyon kínai volt. Szerencsés voltam, első sorban mert
a Bangkok vasútállomáson forgathattunk, másodsorban mert a vasúti
síneken kellett forgatnunk és pont akkor fejeztek be egy új szakaszt,
és engedélyt kaptunk a forgatásra. Nagyon elégedett voltam a filmmel.
Nagyon nehéz akciófilmet forgatni. Rengeteg időre van szükség a
forgatáshoz. A vonatnak el kell jutnia egyik helyről a másikra, de ha
nem jó, újra kell venni. Szerencsére általában ez nem vett sok időt
igénybe. Nagyon simán ment a forgatás. Viszont elegendő időre van
szükség a forgatáshoz, ez mind bele van kalkulálva a költségvetésbe.
Akkoriban nem volt divat a forgatókönyv, minden a fejünkben volt. Már
volt elképzelésem arról, hogy milyennek akarom az egyes karaktereket,
hogyan fognak verekedni. Ha megvan a váz, onnan már könnyű felépíteni a
következő lépést. Állami földön, Tai Po-n voltunk, több milliót
költöttünk, utcát, hotelt, falut építettünk fel.
A nyelv nem volt probléma mert kicsit valamennyi nyelven beszélek.
Koreait, egy kis japánt és thai-t. Nem volt gond. És persze volt
tolmács is. A színészek is mind profik voltak. Ha egyszer elmondtad
nekik a történetet, a dialógusokat, már könnyen megragadták a
karaktert. Nem volt probléma. Nem hiszem, hogy a nyelv olyan fontos
lenne. A legfontosabb az, gyorsan megragadják mi a lényeg és hogy
profik legyenek a filmen. Akkor nem lesz gond.
Cynthia-t már láttam filmen és úgy gondoltam, nagyon jól mozog. Kettőnk
jelenetét kicsit a komédia felé vittük. Nagyon tiszteltem Bruce Lee-t
és úgy gondoltam, a közönség vevő lesz rá. Az „Enter the Fat
Dragon”-ben már utánoztam Bruce Lee-t, de sokáig nem csináltam semmit
ami vele kapcsolatos, úgyhogy most úgy éreztem, mulatságos lesz néhány
mozdulatát filmre vinni.
Yuen Biao a „kisöcsém”. Hét évig együtt tanultuk a harcművészeteket,
úgyhogy tudom, miben jó, mit tud. Tudom hogy a harcművészetekben milyen
szinten áll. Nagyon jó. Úgy gondoltam, hogy képes lesz megcsinálni az
összes mozdulatot és ackciójelenetet amit elterveztem. Meg is csinálta,
nem kellett aggódni. Ami a színészi képességeit illeti… Játszott
színpadon, sokáig pekingi operában, úgyhogy ez sem volt probléma.
Általában nagyon csendes, visszahúzódó, nem beszél sokat. Amikor együtt
voltunk az iskolában, még nagyon fiatal volt. Együtt nőttünk fel,
úgyhogy jól tudom milyen ember. Nem veszekszünk, rengeteg filmen
dolgoztunk együtt. Tisztel engem és legtöbbször én nyerek! Amikor
együtt vagyunk, mandarint beszélünk, és szeretem kifigurázni, ugratni. Mindig azt kérdezi: „Miért mindig velem csinálod
ezt és a többiekkel nem?” Senki sem tudja milyen kapcsolat van
közöttünk. Veled kantonit beszélek, de Yuen Biao-val és Jackie Channel
mandarint. Gyakran, ha valaki nem beszél mandarint, azt hiszik hogy
veszekszünk, pedig nem így van. Gyerekkorunk óta így viselkedünk
egymással.
Mindez a múlt, a régi filmjeim. Boldog vagyok, hogy újra népszerűek.
Ennyi. Örülök ha ezt hallom, de nem lep meg vagy ilyesmi. Nincs
értelme, hiszen a jövőre kell koncentrálni. Remélem az elkövetkező
munkáim is népszerűek lesznek. Akkor igazán boldog leszek.